A kiskutyák, avagy honnan szerezzük meg a kis jószágot?
Amikor előszór felmerült bennem, hogy újra szeretnék egy kiskutyát, egészen komoly dilemma vette kezdetét az életemben. Ugyanis pár évvel ezelőtt pusztult el a gyermekkoromat végig kísérő, gyönyörű huskym, aki számomra olyan hűséges társ és barát volt, hogy az elvesztése elképesztően komoly fájdalmakat okozott számomra. Furcsa bevallani, de legalább oly annyira megviselt a halála, mint ha egy közeli hozzátartozóm halt volna meg és a teljes gyász folyamat is hasonlóképpen zajlott. Akkor a kutyusom elvesztésénél megfogadtam, hogy soha többet nem lesz kutyám, mert az elvesztése olyan fájdalmas élmény volt, amit nem akartam többször átélni. Így tulajdonképpen hosszú évek teltek el úgy, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy szeretnék egy kutyust, vagyis amikor pedig egy pár pillanat erejéig mégis úgy gondoltam, azonnal jött a heves védekező mechanizmus, hogy nem- nem, én mégy, egyszer nem vagyok hajlandó veszíteni. Aztán a jelenlegi párom annyi ideig és annyira kitartóan nyúzott, hogy végül beadtam a derekam és engedtem neki, hogy nézelődjön a kiskutyák tekintetében. Persze belül bennem bevallom, még mindig heves ellenkezés volt. Végül azzal a feltétellel mentem bele a kutyavállalásba, hogy ha én rólam minden olyan jellegű teher lemegy, ami felzaklatna az előző esetet illetően. Ugyanis az előző kutyusunk idős korában már nagyon beteges volt és rengeteget kellett vele járni orvoshoz, ami számomra elképesztően megterhelő volt lelkileg. Persze miután az én kutyusom volt. kérdés sem volt, hogy nyilvánvalóan én csinálom vele végig, de a folyamatos szenvedés és aggodalom, főleg az utolsó időszakban már szörnyen kimerítő volt.
Hogyan segítettek a kiskutyák feldolgozni az állatorvos-traumát?
Lelkileg már annyira kikészültem, hogy ha csak elment az orvosi rendelő előtt, ami ráadásul igen gyakran útba esett a teljes hányinger és szédelgés kerülgetett. Így előre láttam, hogy bármennyire is szeretnék, egy kutyust én képtelen leszek orvoshoz járni vele a traumatikust élményeim miatt, így kizárólag úgy voltam hajlandó beleegyezni a kiskutyák egyáltalán megtekintésébe is, ha a párom már előre megígéri, hogy abban az esetben, ha veszünk egy kiskutyát, csak ő fogja orvoshoz vinni, de még a kötelező oltásokra is. Miután ez megtörtént és ebben megegyeztünk elkezdtünk kiskutyákat nézegetni interneten, tenyésztőktől elvihetőt, ismerőstől elvihetőt, facebookon hirdetettet, illetve nem utolsó sorban meglátogattunk pár állat menhelyet, mert elsősorban úgy gondoltuk, hogy talán az lenne a legjobb megoldás, ha egy ártatlan, ám de elvetett kiskutyának tudnánk új életet biztosítani. Akit bővebben érdekelnének, a kiskutyák az látogasson el a https://www.pet4you.hu/kutya/hirdetesek/kinal weboldalára.
Az állatmenhely kontra tenyésztő dilemma, avagy honnan szerezzük be a kiskutyát?
Be kell vallanom ez volt az egész kutya mizéria talán legnagyobb és egyben legkardinálisabb kérdésköre is, ugyanis egyszerűen képtelenek voltunk megegyezni abban, hogy menhelyről hozzuk el a kutyust vagy tenyésztőtől vásároljuk meg. Én nem meglepő módon egyértelműen a tenyésztő mellett harcoltam, ugyanis a jó vér vonallal rendelkező kiskutyák a nagy átlagban általában tovább is élnek, mint a menhelyi társaik. Ugyanakkor a férjem pedig folyamatosan a menhelyi kutyusok mellett harcolt, hiszen úgy gondolta, hogy csakis ezek a fajta kutyák lehetnek olyan szeretet éhesek, mint amilyen, az elmondása szerint, sznob tenyésztett kiskutyák soha sem lesznek. Nos, én ebbe abszolút nem tudok egyetérteni, ugyanis az én tapasztalatom, hogy miután az én családom csakis tenyésztett kiskutyák közül válogatott és kizárólag fajtiszta lehetett az adott jószág, a saját tapasztalatom szerint ezek a kiskutyák is éppen olyan hálásak és szeretet éhesek, mint a menhelyi társaik. De a vitába bővebben nem bocsátkoztam bele, hagytam, hogy majd egy gyönyörű fajtiszta akita győzze meg őt a tenyésztett kutyák mellett. Így is történt, amikor elmentünk a kiválasztott tenyésztőhöz és meglátta a szebbnél – szebb kölyök akitákat, azonnal beléjük szeretett és igazából minden dilemma nélkül választottunk is egyet, amit azon nyomban haza is vittünk a kertünkbe.
Úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy ténylegesen rettegtem az új kutya beszerzésétől végül nagyon jól tettem, hogy mégis bevállaltam és nem akadékoskodtam tovább a gyászfeldolgozásomra hivatkozva. Elképesztően sokat kaptam ettől a kiskutyától már most és el sem tudom képzelni mennyi örömöt, tartogat még számunkra.
